Görgey Artúr

 

Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. ? Visegrád, 1916. május 21.) 1848?49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Nevét 1848-tól ?Görgei?-nek írta.

Élete

Születésétől 1845-ig

Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek mellett állandó anyagi gondok is nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallgatója lett. 1836-ban a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837-ben előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került ? épp, nála nyolc évvel idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban. 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rangban. A kemény szolgálati évek kemény férfivá edzették Görgeyt. Katonáskodása alatt feléled benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák csak egy bizonyos rang fölött, kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845. július 31-én kilép a hadseregből, és ősztől Prágában kezdett vegyésztanulmányokat.

1845-től 1848. május 26-ig

Görgey ősszel már a prágai egyetemen tanult vegyészetet, Josef Redtenbacher vegyészprofesszor tanítványaként. Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), menyaszonya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni. Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ezév március 30-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát (?A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai?), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ezidőben volt névváltoztása is, a nemesi Görgey helyett ezentúl a Görgei alakot használta, bátyjával ellentétben élete végéig. A március 15-i események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17-én, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe. Mint volt huszár főhadnagyot, századosként osztják be, a Győrött szervezedő 5. honvédzászlóaljba.

A forradalom, és a szabadságharc alatt

Előzmények, és az őszi hadjárat

1848 május 26-án Toporcról felment Pestre, ide hívta a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az a május 17-i felhívása, mely felszólítja a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe. Görgei mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd századosi ranggal(1848. június 9-i hatállyal) osztják be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba.

1848 júliusában berendelték Batthyány Lajos miniszterelnök katonai irodájába (katonai) titkárnak (Ivánka Imre mellé), majd az Országos Nemzetőrségi Haditanács (ONHT) fegyverfelügyelői osztályának titkára lett (Szabó Imre) mellett), Konstantinápolyba majd Szmirnába kellett utaznia hogy fegyvereket vásároljon, majd július 20-án Bécsújhelyre kellett mennie gyutacsokért, majd Prágába csappantyúkért.

1848 augusztus 27.-én Görgei javaslatot tett Batthány miniszterelnöknek egy lőkupakgyár felállítására, hogy a magyar haderő tragikus lőszerhiányán segítsen. Őt tették volna meg a gyár igazgatójává, de inkább a harcoló alakulatokhoz osztották be, katonai tapasztalatai miatt. Az országban ugyanis1848. augusztus második felétől sorra alakultak a nemzetőr zászlóaljak, amelyeket az augusztus 27-i min. elnöki rendelet értelmében négy nagy kerületi táborba vontak össze. (Pápa, Vác, Arad, Szolnok).

1848 augusztus 27-én nevezték ki honvédőrnaggyá, majd a tiszainneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokának Szolnokra, ahová kilenc vármegyéből irányították hozzá az újoncokat. Állomáshelyét szeptember 13-án foglalta el, szervezőmunkáját az események alig 10 napra korlátozták. szeptember 23-án Batthyány Szolnokról Csepel szigetére rendelte hogy megakadályozza Jellasics, Roth és Philippovics tábornok csapatainak egyesülését, majd

1848. szeptember 26-án kinevezik a Dunáninneni népfelkelés főparancsnokának. 1848. szeptember 29-én a két Jellasics-kém Zichy testvért (Ödön és Pál) előőrsei elfogják, majd a rögtönítélő bíróság elnökeként Ödönt felakasztatta, Pál ügyét pedig átadta a polgári bíróságnak. Ezzel a tettével (először, és utoljára akasztottak fel arisztokratát a szabadságharc alatt) felhívta magára Kossuth, és az ország figyelmét.

1848 szeptember 29.-i Pákozdi csatában nem vett részt.

1848 október 2.-tól Perczel Mór nemzetőr ezredes alárendeltségébe került, mint az Ercsinél gyülekező 5. hadoszlop parancsnoka (a kinevezés Móga János fővezér részéről törvénytelen volt, mert Batthyány Lajos min. elnök szeptember 25-i rendelete szerint, Görgei a parancsnokságot csak egy öregebb sorezredbeli (honvéd) tisztnek adhatta át, nem pedig egy nemzetőrinek). Perczel az előcsapat vezetésével (2 gyalog-,2 lovasszázad, 1 üteg) bízta meg.

1848. október 4-én Tác helységig vonult és megütközött két század horvát határőrrel, majd éjjel Soponyánál ismét szétugrasztotta őket. Elvágta a vonulás útját, ezért az ellenséges alakulat parancsnoka Haas százados ezer emberével letette a fegyvert. Philippovics tábornok értesülve elővédje sorsáról Ozora felé kísérelte meg a menekülést. A teljes bekerítést csak október 7-én lehetett (Perczel késése miatt) teljessé tenni. Észak felől Perczel, dél felől a Görgei által irányított tolnai népfelkelés,(Csapó Vilmos vezérle alatt) keletről maga Görgei zárta körül a horvát csapatokat.

1848 október 7-én kinevezik honvédezredesnek majd Móga János tábornok seregéhez küldik ahol az elővéddandár parancsnoka lesz. október 11-én Kossuth Lajos és Madarász László kinevezi honvéd tábornokká (vezérőrnaggyá) október 15-től számítandó hatállyal, majd október 28-án ismét kinevezik tábornokká, október 20-i hatállyal. (Görgei október 11-i kinevezése alapján rangidős volt, később azonban nem ezt, hanem október 28-i kinevezését tekintették mérvadónak.)

Az 1848 október 30.-ai schwechati csata során a magyar hadak centrumának volt a parancsnoka. Görgei csapatainak nagy részét tapasztalatlan nemzetőrök és népfelkelők alkották, akik az ágyútűztől és a gyors visszavonulástól megijedtek és tömegesen megfutottak.

1848 november 1-jétől ő a Feldunai hadsereg fővezére, a Schwechatnál megvert és Köpcsénybe visszavonult sereget Győrnél kívánta összevonni, átszervezni és pihentetni. Azonban Kossuth kívánságára határvédelemre rendezkedett be. Perczel móri csatavesztését rá próbálták hárítani, igaztalanul, jóllehet fedezte számára a fővárosba vezető utakat, és különítményt is indított Perczel megsegítésére.

A móri vereség után az országgyűlés december 31-én tárgyalásokat kezdett Windisch-Grätz-cel, és feladta Pestet.

December 31-én Görgei levelet kapott, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda-Pest kímélésére is. A katonai szempontok figyelembe vétele és a vezér meghallgatása nélkül hozott végzésen a Promontoron tartózkodó Görgei annyira felháborodott, hogy másnap Pestre ment, de mivel Kossuthot már nem találta ott, rávette a hadügyminiszter helyettesét (Vetter tábornokot) hogy hívjon össze haditanácsot az említett végzés katonai felülbírálására.(1849. január 2.) A haditanács hatálytalanította Kossuth parancsát, és a Görgei által javasolt haditervet fogadta el.

Január 5-én Görgei serege Vácra ért. Itt adta ki Görgei nevezetes kiáltványát, melyben ragaszkodik a szentesített 1848-as törvényekhez, ezek túllépését ellenzi. A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket visszaszerezze a Feldunai hadsereg számára, és ezt a célját el is érte. Vácon a kormány rendeletére Görgei serege felvette a VII. hadtest nevet. 1848. január 5-én Vácott a feldunai hadtest négy hadosztályból (Aulich Lajos, Kmety György, Piller János, Guyon Richárd) és egy önálló hadoszlopból (Simon András) állt; összesen mintegy 12-13 000 fővel (17 gyalogászlóalj, 23 lovasszázad, 72 ágyú).

Téli hadjárat

A hadművelet célja az volt, hogy elvonja az osztrák főerőt a Tisza vonalától, a felvidéki bányavárosok felé (a kormány ezidőbenDebrecenben tartózkodott) és egy, megerősödött hadsereggel térjen vissza a küzdelembe. E cél elérését minden nagyobb ütközet veszélyeztette, ezeket tehát végig kerülnie kellett. A haditerv sarkpontja az a kérdés, vajon üldözik-e őt a császáriak vagy egyenesen Debrecen ellen vonulnak. Görgei felső-magyarországi hadművelete három részre oszthatató : az első magába foglalja Lipótvár felmentését, a második a bányavárosokba való kitérést és a hadtest egy hétig tartó pihentetését, a harmadik menet a Szepességbe és innen Eperjes-Kassa környékére.

Windisch-Grätz teljes erővel jóllehet csak két hétig követte, üldözését a cs. kir. mellékerőkre bízta, de ez az időnyereség lehetőve tette Perczel számára, hogy újjászervezze hadtestét. Az osztrák parancsnokságnak eleinte fogalma sem volt attól, hogy Görgei mit tervez (tartottak attól, hogy Görgei Bécs, ill. Olmütz felé fordul), ezért jelentős erőket hagytak Budapesten, és környékén, ill. a morva határon. Mire rájöttek, hogy mit tervezett, Görgei már időt nyert. Az üldözőkkel háromszor bocsátkozott ütközetbe, Szélaknánál, és Hodrusbányánál vereséget szenvedett, a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd csapatai viszont kierőszakolták az áttörést. Jóllehet Lipótvárat nem sikerült felmenteni és a bányavárosokban sem tudtak sok időt tölteni, Görgei hadjárata stratégiai szempontból sikeres volt: az így nyert idő alatt sikerült megszilárdítani a Tisza melletti magyar ellenállás vonalát. A kormány 1849. februárjában Dembinski Henryket nevezte ki fővezérnek.

Tavaszi hadjárat

A február 26-27-i kápolnai vereség idézte elő a tisztikarban a ?tiszafüredi zendülést?: Dembinskit elmozdították parancsnoki tisztségéből, és Görgeit akarták megtenni fővezérnek.

1849. március 8-án Vetter Antal tábornokot nevezték ki fővezérnek.

Március 9-én Görgei a téli hadjárat sikeréért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.

1849. március 30-án Kossuth (Vetter Antal betegsége idejére) ideiglenes fővezérnek nevezte ki Görgeit.

1849. április-május ? a dicsőséges tavaszi hadjárat:

• Hatvannál (április 2.),
• Tápióbicskénél (április 4.),
• Isaszegnél (április 6.), majd
• Vácnál (április 10.) és
• Nagysallónál (április 19.)

sorozatos csapásokat mért a császári főseregre.

Április 26-án felmentette Komáromot az ostromzár alól.

Május 21-én, 17 napos ostrom után bevette Buda várát, majd a seregparancsnokság mellett átvette a hadügyminisztérium igazgatását is.

1849. május 27-én kinevezték altábornaggyá. Egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát is (ezt rajta kívül csak Bemnek adták meg), de egyik jutalmat sem fogadta el.

Nyári hadjárat

Június közepén (június 16., 20-21) több támadást indítot a Vág mentén, ezek azonban a megígért újoncok (10?12.000 fő) hiánya és az immár orosz csapatokkal megerősített osztrákok túlereje miatt kudarccal végződtek.

Haynau ellentámadása a győri csata (június 28.) után Komárom falai alá szorította vissza seregét. A július 2-án Komáromban vívott csatában egy huszárroham élén súlyos fejsérülést szenvedett, ezért a hadsereg vezetését ideiglenesen (július 2-11) Klapka Györgynek adta át.

Július 1. ? Kossuth levélben (egy tévedés miatt) leváltotta a Görgeit a fővezérségről, és a fővárosba rendelte, hogy vegye át a hadügyminisztérium vezetését. Az új fővezér Mészáros Lázár lett.

Július 4. ? Görgei a kormányhoz írt levelében lemondott a hadügyminiszterségről, és bejelentette, hogy a hadseregnél kíván maradni.

Július 4. ? a feldunai hadsereg memorandumban kért Kossuth Lajos kormányzót, hogy hagyják meg Görgeit a hadsereg élén.

Július 5. ? a minisztertanács újra Görgeire ruházta a hadsereg parancsnoki tisztét.

Július 6. ? a Komáromban tartott haditanács Görgei el fogadta tervét, hogy július 9-én kíséreljék meg az áttörést.

Július 11. ? a második komáromi csata, (Klapka György vezetésével).

Kossuth többszöri sürgetésére Görgei július 13-án elhagyta Komáromot, hogy a magyar seregtestek gyülekezőhelyéül kijelölt Szeged?Maros vonal felé vonuljon, de Vácnál azonban már cári csapatok állták útját. Véres utóvédharcokkal (július 15., 23., 25-26., 28. és augusztus 2.) nagyjából a téli hadjárat útvonalát megismételve Tokajig vonult, majd a Tiszán átkelve, Nyíregyháza és Nagyvárad érintésével érkezett Aradra.

A temesvári vereség (augusztus 9.) után Kossuth 1849. augusztus 11-én ráruházta a katonai és a polgári tejlhatalmat. (A temesvári csata erőviszonyai: magyar IV. hadtest + III. hadosztály, kb. 60 000 fő, osztrák II. hadtest + (orosz) I. hadosztály + három kisebb egység, kb. 30 000 fő. Ebben a döntő ütközetben Görgei és serege nem vett részt.)

1849. augusztus 11-én az aradi haditanács (kb. 80 fő) kimondta a fegyverletételt. Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet (?kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni?).

1849. augusztus 13-án a magyar fősereg (29 889 fő) a szőlősi mezőn (Világos mellett) feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt.

Világostól haláláig

1849. szeptember 11-én írta meg Kossuth híres vidini levelét, amelyben árulónak nevezte Görgeit. 1849. szeptember 11. ? 1867. november 3. között az ausztriai Klagenfurtban internálták. 1850-ben született leánya, Berta majd 1855-ben fia, Kornél. 1858-ban átköltözött a szomszédos Viktringbe. 1852-ben írta meg emlékiratait, de azokat Magyarországon csak 1911-ben adták ki.

• 1862. március ? memoranduma III. Napóleon francia császárhoz;
• 1867. február ? első memoranduma Deák Ferenchez;
• 1867. május ? második memoranduma Deák Ferenchez.

A memorandumokat Ivánka Imre országgyűlési képviselő kérésére írta, hogy előkészítsen egy törvényjavaslatot a ?Magyar véderő szervezéséről? címmel.

• 1867. május 29. ? Nyílt kérelem Kossuth Lajoshoz, ?ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez ? alig kijózanodva ? ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.?
• 1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt olyan memorandumot írt alá, amelyben nem tekintik Görgeit hazaárulónak.
• 1916. május 21-én, (Buda bevételének napján) halt meg Visegrádon.

Görgey Artúr végrendelete

Végrendeletét^] halála előtt 24 évvel, 1892. május 18-án írta meg. Utolsó akaratát később sem változtatta meg. Egyedüli örökösévé sógornőjét, a történetíró Görgey István feleségét, Dedinszky Arankát tette meg, annak ellenére, hogy Aubouin Adéle-tól született gyermekei még éltek. Gyermekei, Görgey Berta és Görgey Kornél a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltak alapján elfogadták atyjuk végrendeletét, és még a törvényesen nekik járó kötelesrészről is lemondtak, ezért az egész hagyaték, Görgey Istvánnét illette.

Emlékezete

Tiszteletére a Budai Várban bronz lovas szobrot állítottak fel 1935. május 21-én a Bástya sétány végében, a prímás bástyán. Ezt a szobrot ifj. Vastagh György alkotta. A szobrot a II. világháborúban találat érte, az 1950-es években a Sztálin szobor öntéséhez felhasználták a bronzanyagát. Az eredeti szobor pontos másolatát Márton László készítette el az 1990-es években. Most a Fehérvári bástyán látható az Országos Széchenyi Könyvtár és a Dísz-tér közelében.

Miskolcon és Budapesten is utca viseli a nevét.

Művei

• Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
• Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849 Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852. Magyarul megjelent 1911-ben. (Fordította Görgey István) Kmety György birálata: London 1852, németül.)
• Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, Franklin, Budapest, 1911.
• Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben, sorozat: Pro memoria, Európa Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 9630746212
• Gazdátlan levelek, Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
• Mit köszönünk a forradalomnak?, Budapest, 1875. (Névtelenül.)