Ivan Fjodorovics Paszkevics

Image:Ivan Paskevich.jpg

 

Ivan Fjodorovics Paszkevics (Poltava, 1782. május 20.  Varsó, 1856. február 18.) orosz tábornagy, az 184849-es szabadságharc ellen fellépő cári hadsereg főparancsnoka.A szentpétervári hadapródiskolában végzett tanulmányai után, 1800-ban hadnagyként kezdte pályafutását a cári hadseregben. Hatalmas munkabírásának, kitartásának és személyes bátorságának köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1810-ben már vezérőrnagy, 1811-ben egy gyalogezred parancsnoka volt. Részt vett a szmolenszki (1812. augusztus 16-18.) és a borogyinói csatában (1812. szeptember 7.). A lipcsei csata (1813. október 19.) után altábornaggyá léptették elő. 1814-ben egy gránátosdandár parancsnokaként ott volt Párizs bevételénél (március 30.). A francia hadjárat után egy gránátos hadtest parancsnoka lett. Kitüntette magát a perzsa hadjáratban, Jereván bevételéért (1827. október 13.) megkapta a Jereván grófja címet. Az 1828-29-es orosz-török háborúban törökország kisázsiai birtokai ellen folytatott hadműveleteket és a drinápolyi békekötés napján (1829. szeptember 14.) a cár tábornaggyá nevezte ki. 1831 júniusában kinevezték a lengyelországi orosz csapatok főparancsnokává. Szeptember 8-án elfoglalta Varsót és október elejére elfojtotta a lengyel szabadságharcot, ezért megkapta a Varsó hercege címet és I. Miklós cár 1832. április 4-én Lengyelország helytartójává nevezte ki. Húsz éves helytartósága alatt Lengyelország önállóságának teljes felszámolására törekedett, ezért a lengyelek történelmüknek ezt az időszakát paszkevicsi éjnek nevezik. I. Miklós cár Paszkevics parancsnoksága alatt kezdte meg katonai szolgálatát, ezért a tábornagyot szoros baráti viszony fűzte az uralkodóhoz, aki sokszor politikai kérdésekben is kikérte volt parancsnoka véleményét. A Szent Szövetség megújításának tekinthető münchengrätzi (1833. szeptember 18.) és berlini (1833. október 18.) szerződések így Paszkevics politikai gondolkodását is tükrözik.

1849. május 21-én létrejött az egyezség I. Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár között a magyar szabadságharc leverésére és a cár a Magyarországra küldött hadsereg főparancsnokának Paszkevicset jelölte ki. A tábornagy fényes karrierjének, csak egy rövid epizódja volt az alig két hónapos hadjárat. A biztos győzelemnek minden feltétele adott volt, az orosz főparancsnoknak azonban így is a vártnál több nehézséggel kellett szembenéznie. A több mint 190 ezer főt számláló orosz hadseregben kolerajárvány pusztított és az osztrákok nem teljesítették a megállapodásban előírt ellátási kötelezettségüket. Haynau és Paszkevics hadserege elvileg szövetségesként, de egymástól függetlenül működött és ez kiegyenlítettebb erőviszonyok mellett súlyos következményekkel járhatott volna. A tábornagy óvatosságból igyekezett együtt tartani hadseregét, ami mozgását lassúvá és kiszámíthatóvá tette. Miklós cárt már aggasztotta a háború elhúzódása és a cári udvarban is rosszindulatú pletykák kezdtek terjedni. A világosi fegyverletétel után azonban a cár abban a kitüntetésben részesítette, hogy az orosz hadseregnek ugyanolyan tiszteletadással kellett üdvözölnie, mint az uralkodót és a ?siker? láttán az udvari intrikáknak is vége szakadt. Hálából 1849. augusztus 22-én Ferenc Józseftől megkapta a Katonai Mária Terézia Rend nagykeresztjét, 1849. december 31-én pedig Haynauval együtt Pest díszpolgára lett. Szolgálatának ötvenedik évfordulóját a cárral ünnepelte Varsóban. Ekkor porosz altábornaggyá, osztrák császári altábornaggyá és a magyar kiegészítésű 37. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki.

1854 áprilisában a cár határozott kivánságára átvette az Al-Dunánál álló orosz sereg fővezérletét, de Szilisztria ostrománál, 1854. június 8-án megsebesült és kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Élete utolsó éveit Varsóban töltötte.

Szavazás
Milyen az oldal?
nagyon jó
lehetne jobb is
rossz
undoritó
Naptár